Shyro/Chio's Blog

Újra itt, ami egyenlő azzal, hogy már harmadszorra tapasztalom eme könyörtelen blog tulajdonságait. Hm... Költözni kellene.

Ettől eltekintve az írás is elég nehezen megy, sőt megyeget. Kihívás úgy írni és fogalmazni olyan dolgokról, melyeket egy az egyben le kellene írni. De nem szabad.

"Az információ, hatalom." Ne keseredjen el az, aki nem tud követni, aki pedig mégis, az gyorsan felejtse el amit megértett. Visszatérve, igen, tényleg hatalom. Magyarul hihetetlen balgaság volna leírnom ide olyan dolgokat, amik csak akkor valósulnak meg, ha más nem tudja. Akkor miért is blogolok? Írok, mert írni kell, ilyen egyszerű.

Gyerekes dolgot fogok csinálok, mert egy filmre fogok hivatkozni, viszont nem akármilyen filmre. Bizonyára a legtöbben már láttátok a "The Social Network" (A közösségi háló) című filmet. Akinek most az jutott eszébe hogy rossz film, az nem érti, akinek meg hogy jó film, az balga. Egyik sem, mert ez igazából egy szelete annak, hogy miért...

...Nem szabad információt oly könnyedén odamondnai a másiknak. Winklewoss testvérek és Divya életre szóló baklövése. Nem szivesen követném el ugyanazt a hibát, még ha fenn sem áll a veszélye, akkor sem.

...Különböztetek meg felfogásmódokat. Az emberek  azzal töltik mindennapjaitkat, hogy eldöntik mi jó, és mi rossz. (Például: Jelen pillanatban én is) Viszont kevesen akadnak olyanok, akik mindezen túlteszik magukat, mégha csak egy kis időre is. Mire gondolok? Mark Zuckerberg nem azzal volt elfoglalva, hogy valami jót csináljon, sem azzal, hogy elismerjék. Azzal volt elfoglalva, hogy valamit alkosson amit jómaga elismer, mint érték, és a többi ember pedig ismerje ezáltal őt. Ha valaki megérti a külömbséget rájön, hogy: Teljesen mindegy hogy utálnak vagy szeretnek, ha egyszer ismernek.

A cseppnyi véletlen, az 0.001% a dologban az volt, hogy a FaceBook nem csak ismertséget, hanem népszerűséget is hozott, pedig Mark ugyanolyan bunkó maradt. Ezt a kis szerencsét nehéz megfogni.

Tehát amit mondani szerettem volna, hogy érdemes elfelejteni a jó és rossz feletti ítélkezést, helyette pedig a hasznost kutatni.

Úgy döntöttem, hogy nem fogom megnevezni a dolgokat, csak utalni rájuk, ettől független mindenki tudni fogja, hogy ugyan miről is írok. Abban hogy nem utalok semmire konkrétan, van ráció, de úgy érzem ez most mellékes a mi szempontunkból, tehát koncentráljunk másra.

Nem párszor, hanem jóval többször végighallgattam érveket, terveket, célokat és ugyanígy jómagam is sokszor hangoztattam sajátjaimat. Igyekeztem mindig úgy fogalmazni, hogy az ne legyen sértő, de valljuk be: Ha egy embernek megvan a saját véleménye egy adott dologgal kapcsolatban, nehéz más érveit elfogadnia.

Ami talán a külömbség az én elméleteim és másoké között, hogy az enyém úgy isten igazából sosem kapott szárnyra. Nem lehetett elmondani róluk, hogy nem igazak vagy rosszak, de azt sem hogy nem válnának be.

Ami a dologban szép, hogy most visszaigazolást kaphattam arról, hogy az elképzeléseim helytállóak, és nem kellett hozzá csak egy hónap. Félreértés ne essék, az érdem nem az enyém, de azzal ami ezalatt az egy hónap alatt végbement, 100%osan egyetértettem.

Ami a többieket illeti, bár sok igazság hangzott el, valahogy mégis így alakult.

Kulisszák mögött:

Amire a legbüszkébb vagyok, hogy fel sem merült bennünk, hogy a "csinálgatjuk szépen, majd meghozza gyümölcsét" elvet alkalmazzuk. Minden pontosan, előre (hetekkel előre) meg lett tervezve, most már talán ki is mondhatom: Egész jól. Kopp... Kopp... Kopp...

Bele kellett vágni, már amennyire sikerült, ugyanis én úgy voltam vele: Nem érdemes szervert üzemeltetni szervergép, tudás, és ötletek nélkül. Ha van ilyen lehetőség, akkor ki kell használni. Nem én teremtettem a lehetőséget, de felismertem hogy lehetőség, és beleugrottam.

Miért fejlődik ilyen ütemben a szerver?

Meg lehet magyarázni, meg is tudnám, de épp itt a fordulat. Nem fogom. Lehet gondolni csalásra, szerencsére, meg hogy nemzetközi, de nem. A kulcsmondat már elhangzott, és az öszeeskűvés elméletek sem zavarnak. Fő, hogy mi tudjuk. Halad, halad, és halad.

Hello World!

Noss, igen amint látszik úgy döntöttem, hogy blogolni fogok. A kérdés, hogy miért? Ez misem egyszerűbb úgy érzem, hogy van miről írnom, tehát írok. Itt nem lényeges, hogy olvassák-e avagy sem, fő hogy legyen egy hely ahol összeszedhetem gondolataim.

Öhm, igen "egy hely". Nem azért választottam a blog.hu szolgáltatásait, mert annyira odalennék érte, egyszerüen nem volt kedvem bajlódni, sőt még keresgélni sem. Egy 5 perces blog felületre vágytam, gondoltam ez megteszi.

Tévedtem. Ez nem 5 perces, hanem egy 15 perces gyötrelem, és még finoman fejeztem ki magam. Hogy egy kicsit ócsárolhassam a cuccost, elmondanám hogy roszabbnál roszabb sablonokon kívül, a Mentés gomb ami kikészített. A drágalátos mentés gomb nem képes több műveletet megjegyezni és azokat elmenteni egyszerre, hanem minden egyes mozanat után menteni kell, mesés.

A lehetőségek iszonyatosan korlátozottak, és a dolgok valamikor csak másodszori betöltésre jelennek meg.

Nem lényeg, úgy döntöttem amint lesz rá időm más alternatíva után nézek.